1. fotók, rajzok összegyűjtése

Első lépésként igyekezzünk az adott típusról a lehető legtöbb információt beszerezni, főleg méretarányos rajzok és részletfotók személyében. A tényleges munkát akkor érdemes elkezdeni, ha legalább a fő alkatrészek (törzs, szárnyak stb.) megépítése mérethelyes rajzok alapján lehetővé válik. A többi részlet kidolgozása (Természetesen csak akkor, ha ezek a fő elemektől függetlenül is elvégezhetők.) már menet közben is elvégezhető, így az egész munkafolyamat nem válik monotonná. Ez azért is fontos, mert a monoton munkába könnyen beleun az ember és ez veszélybe sodorja a végeredményt, vagyis makettünk elkészültét. Készítsük el valamennyi alkatrész pontos, méretarányos rajzát, több nézetben is (1:72, 1:48, stb.), később ezekkel fogjuk ellenőrizni a méret és alakhűséget a formálódó mesterdarabon.

2. alapanyagok kiválasztása

Kétféle módszert ismertetnék. Az egyik műgyantásoknak szól, a másik azoknak, akiknek nincs lehetőségük alapanyagaikat házilag legyártani.

A műgyanta (Én magam is ebből az anyagból készítem a mesterdarabok nyers alapjait.):

Vegyük elő a már korábban készített méretarányos rajzunkat, és ennek alapján csináljunk egy egyszer használatos formaszekrényt (Ez lehet kartonpapírból is.). A cél egy olyan öntvény létrehozása műgyantából, amelyből kitartó csiszolással/faragással megalkotható a kívánt alkatrész. Fontos, hogy ez néhány mm-rel nagyobb legyen, hogy a végleges alakra csiszolás közben a méretek ne menjenek el. Ez a módszer elsősorban a szárnyak és a törzs kialakításánál jöhet számításba. Előnye a sztirollapos megoldással szemben, hogy annál lényegesen könnyebben alakítható és a kívánt méretek előállíthatók, mind profilvastagság, mind pedig az egyéb méretek tekintetében.

Sztirollap: Ennek lényege, hogy egymásra ragasztott műanyaglapokból alakítunk ki alkatrészeket. Én mindenképpen ellene beszélnék, mert egyrészt a megfelelő vastagságú sztirollemezek beszerzése és az ezzel járó költségek sokszor jelentős ráfordításokat követelnek. Másrészt a ragasztott rétegek megmunkálása nem egyszerű feladat, főleg, ha a ragasztás elenged csiszolás közben. Sajnos én csak az amerikai gyártmányú Evergreen lapokat ismerem. Erre a célra talán nem a legjobb kissé borsos ára miatt, de egyéb termékei mindenképp hasznosak és más anyagokból nehezen előállíthatók.

3. Az alkatrészek kialakítása:

Ha már készek az alapanyagaink, nekiláthatunk azok végleges alakjának/méretének kialakításához. Itt kapnak fontos szerepet a méretarányos rajzok. Az adott alkatrészt én mindig a rajzra ráhelyezve szoktam ellenőrizni méret és alak szempontjából. Persze, azért nem árt, ha egy tolómérő is kéz alatt van, hisz pld. a szárnyak profilvastagságát ezzel tudjuk csak ellenőrizni. A szárnyaknál ügyelni kell az ún. aeroprofil kialakításra. A legtöbb típus rajzain feltüntetik szelvényenként a méretét és a profil alakját is, érdemes ezeket így kicsiszolni, mert makettünk kevésbé lesz „játékszerű”.

A törzsnél már kissé bonyolítja a helyzetet a pilótakabin kialakítása. Én kézi marógéppel szoktam a kabin „üregét” kivájni, mégpedig a szükséges méreteken túl. Ez azért fontos, mert a marásnál keletkezett durva felületet szinte lehetetlen kiegyengetni (Akik találkoztak az R-14-esemmel, azoknak ismerős lehet ez a probléma, de az új gépeimnél ezt máshogyan csináltam.). A megoldás, hogy vékony sztirollapot méretre vágok és beragasztom padlólemez, és oldalfalak gyanánt. Hasonló az eljárás futóaknák esetén.

A fő alkatrészek tehát ily módon legyárthatók. Következő lépés a kisebb elemek kidolgozása.

Az ülések, botkormányok, futóművek átvehetők más készletekből, ha valaki nem akar túlságosan belebonyolódni a részletekbe, vagy épp nincs az adott típushoz megfelelő referenciaanyaga. Futószár készíthető injekciós tűkből (Feltéve, hogy a kemény acélt van mivel méretre vágni.) vagy húzott szálakból is.

Húzott szál készítése roppant egyszerű. Gyertyaláng fölött megpuhított műanyag öntőkeretet lassan széthúzunk és egy vékony, egyenes műanyag szál keletkezik. Kellő gyakorlattal bármilyen vastagságú szál előállítható, melyek felhasználási köre igen széles lehet.

A már elkészült alkatrészek illesztését elősegítendő érdemes (Főleg a szárnyak és a törzs találkozásánál.) kisméretű csapokat alkalmazni. Ez stabilabbá teszi a ragasztást, nem fogjuk egy szárnnyal a kezünkben végignézni, ahogy legújabb gépünk a szőnyeg felé bukfencezikJ

4. Kabintető:

 Házilag legkönnyebben ún. mélyhúzással készülhet. Alapanyaga hőre lágyuló, átlátszó műanyag lemez (kb. 1-1,5 mm vastag). Ilyet még boltban nem láttam, de különböző termékek csomagolásánál használják ezt az anyagot. A kabintető csak egy a sok közül, amit ezzel a módszerrel legyárthatunk (pilótaülés, motorburkolat).

Mindenek előtt azonban egy húzóformára van szükségünk, amire ráhúzzuk a föllágyított műanyaglemezt.

A pontos illeszkedés érdekében én a következő módszert alkalmazom: a már kész törzsön alakítom ki, hogy ahhoz a lehető legpontosabban illeszkedjen. Ennek elérésére én kétkomponensű gyurmát használok alapanyagnak, amely könnyen alakítható, egy nap alatt keményre köt és kötés közben nem károsítja a törzs anyagát. Az így nyert kabintető alakot szilikongumiban beformázom és műgyanta másolat készül róla. Ezt a műgyantát csiszolom simára (Itt van fontos szerepe annak, hogy a mesterdarab gyurmából készült, mivel ez tökéletesen fölvette a kabinbelső alakját is, a műgyanta másolatot mindenféle ragasztás nélkül csak beillesztjük és pontosan a törzs vonalaihoz igazodva indulhat a csiszolás.). Ezután éles szikével vékonyra vágott levélpapírból pillanatragasztóval, az előre berajzolt helyekre fölragasztom a kabintetőkereteket. Ezt a húzóformát ráragaszthatjuk pld. egy

Tic Tac-os dobozra, hogy a húzásnál kezünk ne ütközzön akadályba.

Folyamata: gyertyaláng fölött óvatosan meglágyítjuk az átlátszó lapot, majd egy gyors és határozott mozdulattal a formára húzzuk. Nem túlzok, mikor azt mondom, hogy ez a művelet nagy gyakorlatot igényel, így ha valakinek nem akar összejönni a dolog, ne adja fel olyan könnyen. A világon minden dolog csupán gyakorlás kérdése.

Számos olyan repülőgéptípus létezik, amelynek makettválzozata talán sohasem fogja elhagyni a nagy gyárak futószalagát, a kisszériás cégek termékei pedig legtöbb esetben elérhetetlenek. Ilyenkor lép közbe a leleményesség, a kézügyesség, valamint a vállalkozókészség. A fent leírtakon kívül nyilván léteznek más szempontok is, én mindössze egy alternatívát szerettem volna megosztani azokkal, akik veszik a bátorságot és belevágnak életük első sajátépítésű makettjének elkészítésébe. Remélem az itt leírtaknak hasznát veszitek és kedvet kaptok a szép magyar szóval csak SCRATCHBUILD-nek nevezett tevékenység űzéséhez J Hajrá!

Kerek Gábor