Az átlagmakettező, mikor gyermekként elkezdett ismerkedni ezzel a hobbival többnyire technokollal néhány nap alatt összeragasztott, festés nélküli makettjeit jó esetben csak a matricák ékesítették. Később aztán felfedeztük a külön erre a célra gyártott festékeket és az általuk feltárt dimenziók sokaságát.

Néhány évnyi makettezés után az ember már egyáltalán nem látja olyan szépnek a „hagyományosan” festett makettjeit, mint eleinte és ez leginkább a figuráknál és harcjárműveknél igaz, amelyek a valóságban jóval nagyobb koszolódásnak, kopásnak vannak kitéve, mint repülő, vagy úszó társaik. Egyszóval mindenkinek az életében eljön az a pont, ami után szeretne továbbfejlődni. A fent említett elhasználódás jeleit élethűen ábrázolni egy-egy maketten.

Ebben a rövidke, fotókkal illusztrált írásban szeretnék egy a Pro Modell hasábjairól, vagy a nagyobb makettversenyekről már jól ismert „nemzetközi trend” alapelveit követve egy másik alternatívát kínálni. Nem a panelvonal-befolyatással akarom untatni a kedves olvasót, hisz az inkább repülőknél működik, járműveknél ezt el kell felejteni.

Tapasztalatom szerint ennek a már Magyarországon is szépen és egyre nagyobb számban alkalmazott technikának két fajtája is megfigyelhető meg. Az egyiknél inkább a látványra hajtanak rá, ami gyakori esetben az élethűség rovására megy. Értem ezalatt, hogy az árnyék-, fényviszonyokkal való játszadozást túlzásba viszik, amivel egy nagyon kontrasztos és látványos 3D-s festmény jön létre, de az adott járműről készült archív színes képeket tanulmányozva hamar rájövünk a mértéktartás fontosságára.

A másik irányzat a helyes, amikor sikerül megtalálni a középutat látvány és élethűség között.

Érdemes a missing-lynx honlapján látható diorámákat, harcjárműveket megnézni. Többségük rendkívül élethűen adja vissza az eredeti jármű ütött-kopott megjelenését. A mértéktartásra itt is figyelni kell, nem szabad túl sok fémes kopást imitálni a felületeken és azok méretére is nagyon figyelni kell. Fontos a színárnyalat kiválasztása, kikeverése, vagy egyéb úton történő előállítása (Például grafitceruzával néhány helyen meghúzni azokaz az éleket, amik az eredeti járművön leginkább használatnak voltak kitéve.). Egy tank többnyire nem fényes alumíniumból van, a kopásoknál ezt figyelembe kell venni, vagyis a gun metal és alumínium keverékeiben kell gondolkodni, az arányoknál inkább az előbbi javára.

De kanyarodjunk vissza a legelejére!

Az általam alkalmazott módszerhez nem szükséges a vidéken csak nehezen beszerezhető „pigmentek” használata, sem drága szórópisztoly. Úgyhogy elsősorban azokhoz szólok, akik ezeket az eszközöket különböző okokból nélkülözni kénytelenek. Itt most semmi másra nincs szükség, mint makettfestékre (Lehetőleg Humbrol, mert ennek elég nagy a száradási ideje.), szikére, grafitceruzára és pasztelkrétára por gyanánt. Utóbbi festékkel kiváltható.

Első lépés a már jól ismert alapszínre festés. Ecsettel, vagy szórópisztollyal ez most mindegy. Ecsetnél minimum 3 vékony rétegben kell felvinni az alapszínt, hogy később ne mossa le a hígító. Nos ez 1/72-ben jól működik, de 1/35-ben érdemes pisztollyal alapozni.

A fotókon beszámoztam ezt a könnyen elsajátítható mutatványt a lépések sorrendjében.

1. alapszín felvitele
2. közepesen híg keverékkel (alapszín + fekete, világos színeknél a fekete helyett egy sötét árnyalat) az éleket, vonalakat mindenhol befestem, majd 1-2 perc elteltével tiszta, hígítós ecsettel elkezdem visszamosni úgy, hogy halvány átmenet képződjön a sötét és világos részek közt. (Fotó 1., Fotó 2.)
3. Ezzel megtörik az a homogén hatás, amitől addig teljesen játékszerű volt a makett. Hogy mennyire legyen sötét az éleknél, azt mindenki döntse el a saját ízlése szerint. Túlzásokba azért ne essünk. 1 nap száradás következik. Ha ez meg van, szikével néhány véletlenszerű karcolást ejtek a páncéltesten. Ezek mennyisége és elhelyezkedése megfigyelhető jobb minőségű archív képeken, vagy leleshető a profi makettezők munkáiról. A rozsda és por felvitele megint csak annak függvénye, hogy milyen járművet akar az ember ábrázolni. Egy Leopard 2 A6-os tankot nem érdemes rozsdásítani, mert még vadiújnak számít, de a többi évjáratnál is erre figyelemmel kell lenni. A háborúban például a gyárból egyenesen a frontra küldték a páncélosokat, ahol többnyire nem érték meg az egyéves kort, mielőtt kilőtték őket, tehát korrodálni sem volt sok idejük. Azért néhány rozsdafolt megjelenítése nagyon feldobja a makettet. A fentebb leírt módszerrel készülhetnek ezek is. Hígítós ecsettel fentről lefelé húzgálva rozsdafolyás imitálható. A szín a barna különböző árnyalataiból kikeverhető. A por, sár már más kérdés. Ezek mennyiségének csak a jóízlés szabhat gátat. A por a függőleges felületeken is megtapad, mint a sár (Lásd az autódat, aminek az oldalára minden friss mosás után több mm vastag sár vagy por verődik fel.). A vízszintes felületeken lehet a por erőteljesebb. Néhány sarokba vagy belső élbe közepesen híg por színt ecsetelek, kis száradás után elkezdem visszamosni. Hogy a híg festék ne hagyjon éles átmenetet, érdemes a mosást felülről is elkezdeni az egész felületen, de ekkor már csak halványan, nehogy lejöjjön a már felvitt porréteg. (Fotó 3.) Ugyanezt pasztelkrétával is meg lehet csinálni. Csiszolópapíron porrá őrölni, majd ecsettel a finom port felvinni az előbbihez hasonló módon.

Újabb száradási napot követően jöhet a szárazecsetelés. Ha már minden olyan alkatrész helyén van, ami miatt meg kézzel kell fogni a makettet, csak akkor fogjuk bele, mert ez a vékony festékréteg könnyen lejön a makett fogdosása közben. A nevéből adódóan száraz ecsettel kell végezni. Alapszín + fehér (Sötét árnyalat esetén kevésbé sötét szín. Feketéhez pl. középszürkéskék.) Lapos ecsetet a festékbe mártani, papírzsebkendőben kihúzni a festék nagy részét, én a maradékot az ujjamra húzom ki belőle. Akkor jó az ecset, ha látható nyomot már nem hagy a pzs-n. A makett éleinek kihangsúlyozására, azokra merőleges mozdulatokkal végig kell menni az egész járművön. Szárazecsetelni csak matt felületen lehet. Az ecsetben maradt minimális festék ilyenkor fennmarad ezeken az éleken. Kis gyakorlás után nagyobb íveket is lehet szárazecsetelni. A fémes kopásoknál figyelni, hogy milyen igénybevételnek van kitéve az adott alkatrész. A lánctalp futófelületeit lehet fényes alumíniummal szárazecsetelni, de a kapaszkodókat, éleket már nem nagyon érdemes, azok nem kopnak fémtisztára olyan hamar. Ide jobb az acél szín, vagy a grafitceruza, ami elég jó hatást ér el.

A képeken látható ISU-152 egy 1/72-es makett még nincs teljesen kész. Több apró alkatrész hiányzik (Ezeket külön festem.) és a szárazecsetelés is hátra van. A gyári matricát valószínűleg kézzel festett jelzésekre cserélem az élethűség fokozása érdekében. Az orosz és amerikai járműveket azért kedvelem, mert egyszerű zöld festésük miatt nem kötelező a szórópisztoly használata. A több színű terepfestésnél a fent leírtak ugyanígy alkalmazhatók.

Remélem, sokaknak tudtam támpontot adni a továbbfejlődésben. A szemléltető fotókon jól látszik, hogy a leírt módszer alkalmazásával nagyságrendekkel látványosabb eredmény érhető el, mint egy „szimpla festés” esetében. Aki még nem merészkedett erre a területre, annak bátran ajánlom, hogy tegye meg, mert a technikák roppant egyszerűek, a felhasználandó anyagok gyakorlatilag minden makettezőnek birtokában vannak, már csak a maximumot kell kihozni belőlük.

A kész makett fotói:

---01---

---02---

---03---